A szülői lét egyik legnehezebb pillanata, amikor rádöbbenünk, hogy eljön az idő, amikor el kell engednünk a gyermekeink kezét. Nincs ez másként velünk, autizmussal élő gyermeket nevelő szülőkkel sem. A helyzet talán annyival nehezebb, hogy pontosan tudjuk: nekik életük végéig szükségük lesz ránk. Ha pedig mi már nem leszünk, valakire, akire nyugodt szívvel rá tudjuk bízni őket, a mi legféltettebb kincseinket. Az autizmussal élő emberek egy viszonylag önálló életvitelre is csak védett környezetben, folyamatos segítségnyújtás mellett képesek – ezt a környezetet szeretnénk számukra megteremteni támogatott lakhatás létrehozása által, ahol a nyugodt, biztonságos létükhöz, valamint az egészségügyi ellátásukhoz minden feltétel biztosított. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekeknek ne kelljen elszakadniuk a családjuktól, de mégis élhessék a saját felnőtt életüket a saját közösségükben. Ezenfelül pedig elkötelezettek vagyunk, hogy minden olyan lehetőséget megteremtsünk a számukra, ami azt a célt szolgája, hogy a társadalomba be tudjanak illeszkedni, minél inkább önálló, felnőtt életet tudjanak élni, érvényesülhessenek és társadalmi megbecsülésben részesülhessenek.