2015-ben ismerkedtünk meg, ekkor kezdték az első osztályt a gyerekek egy budapesti speciális iskolában, ahol középsúlyos értelmi sérült, autizmussal élő gyermekeket látnak el. Azóta eltelt közel nyolc év.
Ez alatt az idő alatt sok mindent átéltünk külön-külön és közösségként is: megismerkedtünk gyógypedagógusokkal, önkéntes segítőkkel, sorstárs szülőkkel. De ami a lefontosabb: nap mint nap a bőrünkön tapasztaljuk azt a temérdek kihívást és feladatot, amit az autizmussal való együttélés elénk állít - és nincs ez másként a gyermekeinkkel sem, hiszen ők azok, akik belül élik meg mindazt, amit mi csupán kívülről szemlélünk.

Eltelt nyolc év, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy a gyermekeink egyszer csak kamaszok lettek. Mindannyiunkban megfogalmazódott a kérdés: hogyan tovább, ha a tankötelezettség elteltével már nem tudnak iskolába járni? Beszélgetéseink során hamar kiderült, hogy mindannyian hasonlóképpen gondolkodunk a gyermekeink jövőjéről.
Szeretnénk, ha családjaikhoz közel, mégis függetlenül, saját közösségükben élhetnék majd felnőtt életüket, olyan lakókörnyezetben, amit mi magunk is el tudnánk fogadni saját magunknak vagy bármely családtagunknak. És ha mindezt közösségként, a már jól ismert társakkal együtt tehetnék, az felbecsülhetetlen segítség lenne nekik abban, hogy sikeresen leküzdjék az új környezethez, az új életmódhoz való alkalmazkodás nehézségeit.

Ebből az elgondolásból született meg a Világom Alapítvány, melynek célja, hogy értelmi sérült, autizmussal élő fiataloknak és családjaiknak nyújtson segítséget. Az erre való felkészülés első lépése, hogy nappali ellátó intézményben tölthessék a mindennapjaikat, ahol biztosítani tudjuk számukra, hogy folytatódjon az eddigi években végzett autizmus-specifikus gyógypedagógiai fejlesztés - hogy az a rengeteg kemény munka, amit a pedagógusaik és szüleik irányításával a fejlődésükbe fektettek, mind rövid, mind hosszú távon megtérülhessen. Amikor pedig néhány év elteltével elérkezettnek látjuk az időt, hogy szüleiktől külön költözve megkezdjék felnőtt életüket, egy olyan mikrovilágot szeretnénk nekik teremteni, ahol továbbra is a megszokott közösségben, családjaikkal folyamatos kapcsolatot tartva, biztonságban és boldogságban élhetnek.